A magyarság kultúrájának és identitásának megőrzése mindig is fontos volt számomra hiszen fiatalként vagy akár egyszerű állampolgárként ez a legkevesebb, amit megtehetünk nemzetünk megmaradásáért. Az ’56-os forradalom egyik fontos mozzanata történelmünknek, eszünkbe juttattja azt, hogy mi magyarok mindig is kiálltunk azért, akik vagyunk és szabadságunk és hazánk jövője az életünknél is drágább volt. A magyar nép egy olyan nép, mely nem tűri az elnyomást ezt bizonyítja az 1703-11-es Rákóczi által vezetett kuruc szabadságharc, az 1848-49-es forradalom és nem utolsó sorban az ’56-os kommunista ellenes szabadságharc, mely talán a legtragikusabb az egész közül, hisz ebben az esetben magyar a magyart, testvér a testvért ölte.

Fontos számomra az, hogy iskolánkban újból fontos legyen az október 23, hiszen az utóbbi években e nemzeti ünnep teljesen elhalkult. Tavaly, 2016-ban  Lay Imre bácsi tartott nekünk egy előadást arról, hogy itthon Brassóban miként élték meg az ’56-os események utórezgéseit. Ez évben az Áprily Lajos Főgimnázium előtt található kopjafák mellé helyeztük el  tiszteletünk jeléül a koszorúkat, melyet teljessé  Orbán-Kincső Katalin 10.C osztályos diáklány szavalata tett.

A koszorúzás után átmentünk a díszterembe,  ahol egy rövid filmecske és tájékoztató, bemutató  után, kerekasztal beszélgetést próbáltunk kialakítani a diákokkal, mely többé-kevésbé sikerrel járt. A beszélgetés során  megtárgyaltuk és mélyen átrágtuk az ezelőtt majdnem 70 évvel megtörtént eseményeket.

Az esemény nem jöhetett volna létre Krizbai Melinda történelem tanárnő segítsége és az igazgatóság beleegyezése nélkül. Bátran elmondhatjuk, hogy méltóan megemlékeztünk nemzeti ünnepünkön a hősökre, és ha a magunk módján is, de megcselekedtük, amit a haza követelt.

Boldi Tihamér