Sikert arattak a matematikusok

Akihez netán még nem jutott volna el a hír, annak most tudomására hozom, hogy november havának harmadik szombatján, nevezetesen 19-én, az Áprily Lajos Főgimnázium otthont adott a Matematika Körverseny XXXVII. fordulójának. Ez az ormótlan római szám is arra vall, hogy a verseny már sokéves múltra tekint vissza.
Rendszerint hat iskola közt folyik a küzdelem. Ezek a következők:  Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely; Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont, Barót; Orbán Balázs Gimnázium, Székelykeresztúr; Mircea Eliade Líceum, Segesvár; a Zajzoni Rab István Középiskola, Négyfalu; valamint  az Áprily Lajos Főgimnázium. Az idén iskolánkra került a sor a verseny megszervezésében.

Mint minden verseny óhatatlan velejárója, az izgalom is jelentkezett a diákok körében. Nekem személy szerint már a versenyt megelőző napon agyrémeim voltak és komoly bajsejtelmek gyötörtek.
A verseny napjára virradva azon kaptam magam, hogy az iskola puszta folyosóin kószálok. Reggeli 9 óra tájt még méla csönd honolt a folyosókon. Akkor kaptam észbe, hogy túl korán érkeztem.
De mit volt mit tenni, türelmesen várakoztam. Viszont a bennem felgyülemlő  izgalmak nagyon kínossá tettek ezt a tétlen vesztegelést. Csakhamar azonban özönleni kezdett a társaság. Mindnyájan az együttlét kellemes hangulatában olvadtunk föl, ha lehet így nevezni azt az irdatlan zajkavalkádot, amit előidéztünk.

A rövid megnyitón elhangzott buzditó szavak hatására teljes erőbedobással nekiveselkedtünk a példáknak.
A verseny kimeneteléről csak annyit, hogy a feszült légkörben mindenki igyekezett magából kipréselni tudásának legjavát. Az én termemben  legalábbis síri csend volt. A földrajztanárnő éberen őrködött, hogy megbizonyosodjék afelől, mindenki saját kútfőből merít. Helyenként fölbúgott egy-egy öblös férfihang vagy fölcsendült egy-egy kecses delnői szólam: “Kaphatok még egy piszkozatot?” Ahogy végigpásztáztam  tekintetemet  a versenyzők frekvenciáján, észrevettem, ahogy egyeseknek lerítt az arcukról a szorongatottság, másoknak a fölfokozott lelkesedés, de mindenki valahogy egy, a szokványostól teljesen eltérő arculatát mutatta. Ez a “bizarr jelenség” annak a rejtelmes erőnek tudható be, mely mindannyiunkat hatalmába keritett. Ez pedig nem más, mint  a versenyzés varázsa, melynek bűvkörében csaknem teljes egészében, korábbi énünket meghazudtoló módon  átváltoztunk, úgymond pár óra erejéig tréfát nem ismerő, érett  emberekké váltunk (mindenesetre akként viselkedtünk).
De a három óra szemfényvesztő gyorsasággal pörgött le, s vele együtt szertefoszlott az igézet. A feszültség is felengedett, szétszéledtünk, ment mindenki a maga táborába, (hogy ne mondjam: szeme világába).

Egyesek hanyatt-homlok hazairamodtak, akiknek ez módjukban állt, de a Nebulónia jóvoltából a vendégeknek sem kellett unatkozniuk. Köszönettel tartozunk az iskola tanszemélyzetének, amiért az osztálytermek felügyeléséről gondoskodott, de a dicsérő szavak osztogatásakor megkülönböztetett figyelemmel kell illetnünk a Nebulóniát, mert ha a versenyzők nem is mind, de ők kétségkívül kitettek magukért,  hiszen  hozzájárulásukkal a rendezvény hangulatosabb színben tűnhetett fel a diákság előtt, tartalmasabbá válhatott.

Iskolánk tanulói is méltóságteljesen távoztak a küzdelem porondjáról. A versenyen 228 tanuló mérte össze a sütnivalóját a vele egyívású versenytársakkal. Iskolánk szám szerint 12 díjjal büszkélkedhet.

Kimagasló teljesítményt nyújtottak az alábbi diákok:
-5.osztály: Marica Edina, II. díj
                Kozma Zsolt, dicséret
-6.osztály: Csomós Csaba, I. díj
                Nagy Tímea, II. díj
                Pál-Jakab Áron, dicséret
-8.osztály: Kovács Yvonne, dicséret
-10. osztály: Tóth Melinda, III. díj
                   Prosan Tímea, dicséret
                   Szakál Tímea, dicséret
-11.osztály: Iani András, I.díj
-12.osztály: Komán Zsombor, I.díj
                  Farkas Zita Ágota, dicséret

Mindent egybevetve, a verseny kitűnő volt, s úgy vélem, többször kellene átengednünk magunkat a versenyzés szellemében a matematika  boldogító szépségeinek.
Megéri résztvenni, mivel az egyénileg szerzett tapasztalatot soha senki meg nem vonhatja tőletek, és ezt később kamatoztatni lehet... na meg aztán az élmény maga, akár hiszitek, akár nem, pótolhatatlan.