Hermészkedő = értelmezés, CFR-vel vagy anélkül

A suli négy diákja, köztük én is, részt vettünk a 12. Országos Hermészkedő második fordulóján, Baróton. Az első forduló pályamunkák készítéséből állt, amelyekben intenzíven foglalkoztunk Kosztolányi Dezső vagy Mikszáth Kálmán munkásságával és kreatív feladatokban alkalmaztuk stílusjegyeiket. Miután a zsűri úgy döntött, hogy továbbjutnak pályamunkáink, indulhattunk is Barótra. A CFR természetesen valóságos élmény volt mindenkinek, Bokor Katalin tanárnőnek is: kellemes ülőhelyek, bódító illatszerek, csillogó tisztaság… Ajánljuk mindenkinek a CFR kiváló szolgáltatásait!
    Barót egy miniváros, ahol az emberek barátságosak (mi mást mondhatnék bárkiről is egy cikkben?), bár hanglejtésük szokatlan. Elszállásoltak, satöbbi, szokásos versenyprotokoll. Két férfi-versenyzőnk valóságos kolosszeumba jutott, ahol vitézül, gladiátorok módjára küzdöttek a csótányokkal és más szörnyekkel, sajnos sikertelenül. Feladták a harcot. Mi, a lányok, princesszek voltunk egy palotában. Csak a szobatársaink voltak trollok, akik minden lépésnél krax-illattal árasztották el a kastélyt.
    Na de versenyen amúgy… volt ünnepélyes megnyitó (szép), színvonalas előadások Berszán István és Szabó Levente fellépésével, majd másnap reggel írásbeli (nehéz). Aztán ebéd. Ebéd!!! Az elemózsia… isteniiiiii! Van Baróton egy ún. Party Pub. Hát ott olyan a koszt, hogy annál többre sehol sem számíthat az ember! Tiszta nyalánkság volt minden kaja! Ráadásul nem pléhtányérban meg ilyen ósdi dolgokban tálalták, hanem szépen, porcelánban, ahogy egy komoly vendéglőhöz illik. S tényleg nagyon finom volt minden, friss, zamatos, laktató és úrias, na. Azután csoportvetélkedő (ekkora már ki voltunk nyúlva a fáradtságtól, délután 6-kor, miután reggel 7-től nem jártunk szállásunkon), majd este szórakozás (mindenkinek korosztályának megfelelően, persze). Következő reggel Balázs Imre József tartott előadást, utána pedig izé, díjkiosztás. Drumrolls!!!
    Mind a négy áprilys versenyző díjazott volt! Irásbeliken Antal Zoli (9. D), Iani András (10. A), Márton Brigitta (11. D) és jómagam, Benedek Szidónia (12. D) dicséreteket vehettünk át. Csoportvetélkedőkön pedig ki harmadikkal, ki negyedikkel, ki különnel büszkélkedhetett. Díjjal, vagyis. S akkor uzsgyi, haza! Mint mindig, boka reccs, Szidó pedig az apácai állomáson pont fix a sínek közé bumm. Kiröhögtek. “Mint aki a sínek közé esett…” – A szegény kisgyermek panaszai, Kosztolányi Dezső, passzolt az egész versenyhelyzethez.
    Szóval, persze, minden jó volt, kellemes volt, tavaszodott éppen, majd lehavazott. Mi meg hermészek vagyunk azóta…. És addig éltek, míg meg nem haltak. The end.
    Azér’ megköszönjük még felkészítő tanárainknak (Kiss Edit, Bokor Katalin, Gál Andrea), és Bokor tanárnéninek külön, hogy eljött velünk. Szervező is volt biza, bár ez nekünk nem segített semmiben, nem mint a filmekben, mikor kettőt könyökölsz és megnyerted a focibajnokságot.