Ahol "a gyerekek ezer színben játszanak"

    Az ötödik, és ugyanakkor az első Gyermekszínjátszó Találkozó zajlott május 2-án, kedden, a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskolában. A kinti alacsony hőmérséklet ellenére a suli dísztermében - ahogy D. Nagy Lajos, a Bikini frontembere mondaná - csak úgy izzott a tavaszi délután, s nem kevésbé a délelőtt.

    Az országos versenyen 17 csapat, mintegy 250 gyerek 3 kategóriában (1-4. osztály, vegyes korosztály, 5-8. osztály) lépett a világot jelentő deszkákra. Ennél már talán csak az elcsépeltebb, hogy „Színház az egész világ!”, nemde? Mégsem semmitmondó klisé ebben az esetben egyik sem, ahogyan az a nap végére vált világossá számomra.

    A Kovászna megyei színjátszócsoportok negyedik alkalommal megszervezett megmérettetésén 270 gyerek vett részt, s a szervezők és a kis csepűrágók nagy örömére idén az országos szakaszra is sor került. Péter Kinga főszervező tanítónő elmondta, Incze Mária és Bedő Magdolna szervezők kiemelkedő segítsége mellett óriási összefogás van a háttérben: „A támogatók is a szívükön viselik a gyermekszínjátszás sorsát, nem beszélve a szülőkről, akik a vajdahunyadi és zsibói gyerekeknek biztosítanak otthonukban szállást. Ez elősegíti a rendezvény valódi céljának elérését is. Elsősorban nem az a fontos, hogy a  bírálóbizottság kinek milyen díjat ítél oda. Sokkal lényegesebb, hogy a sulikban, szűk körben már előadott darabokat megmutassuk egymásnak, s ezáltal úgy a gyerekek, mint mi pedagógusok, sokszínűbbnek lássuk a világot, szélesebb látókörből.”
   
    A zsűri elnöke, dr. Ambrus Ágnes beismerte, nagyon nehéz minősíteni a produkciókat, de beavatott az értékelés szempontrendszerébe. Üzenethordozás, színpadravitel, ötletes megoldások, természetesség a kulcsszó. S azok a jó előadások, vallja, amelyek nem reprodukciói az eredetinek, hanem többletjelentést is hordoznak.

    László Károly színművészt, mindenki Puki bácsiját, aki számos meseelőadást rendezett, arról kérdeztem, hogy másabb-e a gyermekszínjátszás, mint a felnőtt? Kevés nála illetékesebb személyt szólaltathatunk meg ebben a kérdésben. Őszintén beszélt arról, hogy a zsűri asztala mögött ülve elgondolkodik egykori előadásain, és keresi bennük a hibát: „Mindent nagyon pontosan ki akartam dolgozni, talán túlságosan precízen. Ez az, amit nem szabad a gyermekszínjátszásban: kiölni a gyermeki spontaneitást. A gyerekek ezer színben játszanak, akár a színház. Mintha kész színészek lennének, de mégse, és pont ez a varázsa. A gyermekkor hímpora tündököl rajtuk. Mindig meglátszott a mai előadásokon is, mikor volt a gyerekre ráerőszakolva egy gesztus, és mikor jött az ösztönösen. A gyermekszínjátszás akkor lesz személyiségfejlesztő, ha a gyerek maga találja meg mindennek az eszközét. Többet kéne hagyni őket játszani, de egy jó irányító vezetése alatt, aki nem csak a színjátszáshoz, hanem a gyermeki lélekhez is ért, s rávezeti arra az igazságra a gyerekeket, amelyet tulajdonképpen soha nem ismerhetnek meg.” Puki bácsi Marton Lili Fordított világát is színpadra vitte, most a szervező iskola 1-8. osztályos diákjai röpítették el a nézőket abba a világba, ahol a gyerekek megtapasztalják, hogy gyereknek lenni márpedig jó, még ha iskolába kell járni, akkor is! „Sokat leveleztem annak idején Lili nénivel, egyik alkalommal azt kérdezte tőlem, hogy vajon fognak-e rá emlékezni, miután visszaadja lelkét teremtőjének. Ez is a színjátszás hozadéka, hogy egy jeles gyermekírót nem hagyunk feledésbe merülni.” S, hogy összegezve mi is a gyermekszínjátszás, Puki bácsi azt mondta: „Gyógyító hatás. A játék Isten szeretetének záloga. Milyen lenne a világ ha nem tudnánk játszani?” Hát ebbe jobb inkább bele sem gondolni. Miben élné ki az ember a kreativitását? És hogyan színezné ki a szürke hétköznapokat?

    Fekécs Károly, a Váradi József Általános Iskola igazgatója az első országos Gyermekszínjátszó Találkozó sikerén felbuzdulva bizakodva tekint a jövőbe: „Ha az Isten is megsegít, jövőre kétnapos lesz a rendezvény. Bár én matematikát tanítok, tisztában vagyok azzal, hogy a gyerekeket életre kell nevelni.” Milyen igaza van! Hogy, hogy nevelhet a színház életre? A fikció tanítana a valóságra? Hát van-e az embernek őszintébb cselekedete, mint a játszás? A színház pedig László Károly színművész szerint sem más, mint „játék, a pillanat titka, ami az én lelkemben is rezonál”!
A kérdés csak az: akarsz-e játszani?

    A Gyermekszínjátszó Találkozón igen népszerű volt Pinocchio, a brassóiak és  a sepsiszentgyörgyiek is színre vitték az életre kelt fabábú történetét. A nagyérdemű a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának előadásában is megnézhette. Tökéletes záróakkordja volt a napnak. Színészek és gyermekszínjátszók egyszerre léptek színpadra. Az előadás elsöprő sikere, sokszínűsége, hatalmas energiát sugárzása talán épp a hivatásosság és a gyermeki tisztaság szimbiózisából fakadt.

forrás: www.kulturpart.ro