2012. február 9. | Enceanu Anita
Az egyetemi életig önmagában is nagy hopp van az áprilys életformához képest, ez tény. Számomra legalábbis az volt, elismerem, most is annak tűnik, sőt, talán az is marad még egynéhány hónapig.. Évekig is eltarthat vajon ez az akadályokon való átbucskázás?! Majd kiderül :).
Azt mondják errefele, hogy nem vagy igazi orvostanhallgató, míg túl nem lépsz az első szesszión, ezenfelül élsz, lélegzel, jó a pulzusod, képes vagy még emészteni, nem vagy anorexiás és...megvannak a vizsgáid. Mind. Nehéz mindezeket egyszerre megvalósítani, de hát azért vagyunk Vásárhelyen, hogy bebizonyítsuk, nekünk való, képesek vagyunk, hisz egyedül mi birkózunk meg 206 csonttal és összes képleteivel 1 hónap leforgása alatt, ugyanakkor Veta, a 103 éves – most már 5. éve formalinban fekvő tetem, azaz néni – a mi boncasztalunkra való. Bizony mindenkitől ezt halljuk, aki egy ideje már benne van. :) Be kell bizonyítani, hogy nekünk való. Elvégre kinek való legyen? Kérdés ide vagy oda.. Egyelőre én is ezen vagyok, bizonyítok, és törekszem beleolvadni, kamuflálni magam a sok Doktor között. Nem is olyan egyértelmű a válasz, az a baj.
Vásárhely, mint olyan, szép város. Főleg ünnepekkor. Csillog a központ. És nem úgy, mint a Kapu utca, hanem... jobban. Talán kicsit túlságosan is. (Ezt főleg azért mondom, mert Brassó mindig a szívem csücske marad, bármennyire fakó vagy csillogó lenne vagy lesz). Pezseg az élet, sok a magyar ajkú, maxitaxin utazó néni, bácsi. Reggel 8-kor nyikorognak az autógumik az egyetem előtti átjárón, ugyanis hangyabolynyi embertömeg és kilométeres autókaraván igyekszik egyszerre, időben, a célponthoz érni. A központ szépségei, tömegzsibongásának kedves látványa, hangja kissé szertefoszlik a műtrágyát gyártó kombinát trombitálásakor (épp úgy szól, mint az orkok csatajelzője a Gyűrűk urában), mely többször is „beledalol” mindennapjainkba. Csupán azért tartom említésre méltónak, mert szinte a tövében lakom, a frissebbnél frissebb levegőhullámok között, és lehetetlen nem hallani, érezni közelségét. :D
Ezenkívül rengeteg a kikapcsolódási lehetőség, csakhát győzze az ember idővel és pénzzel. A vásárhelyi diákszövetség rendszeres bulikat, tánc- és gitáresteket szervez, melyek kizökkentik a szegény, ezenkívül kicsinek nevezett gólyákat mindennapi jövés-menéseikből, reggel 8-tól este 8-ig tartó robot-életükből. :)
Bízom benne, és tudom, hogy méginkább bele kell olvadnunk új életmodunkba, el kell sajátítanunk egy új tanulási módszert, na meg.. meg kell tanulnunk távol élni szeretteinktől, és új embertársakkal együttélni, ahhoz, hogy ismét rózsaszínű legyen a körülölelő világmotívumok összessége. Hinni kell azt, hogy menni fog, és tudni, hogy (szinte) mindenkinek szokott sikerülni az ilyen. Kis talpraesettség, akarat, jókedv és kicsivel több kitartás. Ezek azok az erények, amelyekkel rendelkeznetek kell. Segítségükkel szembenéztek egy új világgal, megérzitek majd a tejföles vedrekben levő (még otthon lefagyasztott, Vásárhelyen ismét napvilágra kerülő) otthoni ízek felelevenítésének gyönyörét, na meg.. Egyszerűen azt, amit itthon nem éltetek meg az évek során: a másságot, az önállóságot, a bankkártya használatának fortélyait... és önmagát, a világot.
Kapcsolódó anyagok:
Vásárhelyi infó jövendőbeli egyetemistáknak
Kolozsvár, egyetem (1.)
Kolozsvár, egyetem (2.)
Kolozsvár, egyetem (3.)