Szabadság.  

Ez a legnagyobb ajándék, amelyben ember részesülhet. Azt tehetjük, amit szeretnénk, kimondhatjuk, amin agyunk pörög, meghozhatjuk döntéseink, és ezáltal olyan lehetőségeket élhetünk meg, amelyek talán csak egyszer adódnak az életben, és emléküket akár síron túlra is magunkkal visszük. Ha szabadok vagyunk, lehetünk merészek, lehetünk boldogok, álmodhatunk.   

Ha szabadok vagyunk, élhetünk.   

Minden magyarnak illik tudni: szabadságunk ünnepeljük. És nem csupán egy szabadnap, nem egy kis pihenő, egy újabb ünnep, nem.  

Március 15-e nem erről szól.  

Ezen a napon 1848-ban őseink függetlenségért, szabadságért küzdöttek tudva, hogy ez talán életükbe is kerülhet, mégis vállalták a kockázatot.   

És szabadok vagyunk. Vér folyt, és rengeteg ember veszítette el szeretteit, kiket nem kaphattak vissza, mégis boldog volt a nép: függetlenek lettünk. És élünk a szabadságunkkal? Belevágunk új dolgokba, gyűjtünk élményeket, életre szóló emlékeket? Kiállunk szavunk mellett, merünk nagyot álmodni?   

Minden ünneplő magyarnak, ki olvassa: tegyék fel magukban a kérdést. Szabadnak érzik magukat? Ha nem, hát változtassanak rajta; az életünk történetét mi írjuk! Nem szabhatnak határt álmainknak, és számtalanszor bizonyította már az emberiség, hogy képes a lehetetlenre is. És valahányszor ezt bizonyították, a magyarok ott voltak.   

Március 15-én törjünk ki a szürkeségből! Éljünk hát szabadon, hogy őseink szenvedését ne a semmivel tegyünk egyenlővé! E napon lehetünk büszkék, lehetünk merészek, lehetünk úttörők: lehetünk teljes mértékben Magyarok! Merjünk kockáztatni, ahogy megannyi vitéz tette a múltban, történelmet írva, hisz az élet akkor kezdődik el csak igazán, ha mi magunk is elkezdünk élni!