Már lassan másfél hónapja kiköltöztem Angliába egyedül, hogy itt folytassam a tanulmányaimat. Áprilisban értesültem arról, hogy egy teljes HMC-ösztöndíjat nyertem meg, és hogy a Scarborough College diákja lehetek szeptembertől. Szeretnék most egy pár szót ejteni úgy az ösztöndíjamról, mint az itteni iskolai életről.

Mivel foglalkozik a HMC?

A HMC egy nemzetközi program, amely fenntartja a kapcsolatot a Közép- és Kelet-európai országok és a legjobb angol magániskolák között. Ez egy olyan ösztöndíj-program, amelyik évente meghirdet 60 ösztöndíjas helyet, amelyre 10. osztályos (vagy ezzel megegyező korosztályú) diákok pályázhatnak 13 különböző országból. Télen hirdetik meg, én pedig 2019 januárjában iratkoztam fel rá. Pályázni erre egy hosszú és bonyolult folyamat, hiszen eleinte ki kell tölteni egy 7 oldalas kérdőívet, illetve egy 1000 szavas esszét írni. Amikor ez megvan, és a szervezők elolvasták, és érdekli őket a pályázó diák, behívják őt egy interjúra, ahol két angliai képviselővel kell elbeszélgetni, illetve egy újabb, rövidebb esszét írni. Az interjú során be kell adni a tanári ajánlóleveleket és fényképeket is, de erről mind értesítenek. Hogyha ez is megvolt, pár hónapon belül érkeznek az eredmények is. Ilyenkor azok a diákok, akik nem jutottak be a teljes ösztöndíjra, de jól teljesítettek, tovább versenyezhetnek egy fél ösztöndíjra. Miután a HMC által kapcsolatba léphettem az új iskolámmal, következett a beiratkozási lapok kitöltése, a tantárgyak kiválasztása, az egyenruha megvásárlása és nem utolsó sorban a költözés.

Az iskolám

Augusztus 30-án landolt a repülő Manchesterben, ahol az iskola tanárai vártak rám, majd elkísértek a bentlakásba. Hétfőn, szeptember 2-án már elkezdődött a tanév, minden azonnal beindult, megkaptuk a saját, személyre szabott órarendünket, és mehettünk is dolgunkra.

Őszintén szólva, itt minden más. A tanterv és főleg a rendszer, de az emberek, a multikulturális környezet és a hozzáállás is nyomot tud hagyni. Az egyik házban jelenleg 52-en lakunk, 25 lány és 27 fiú. Szerencsém volt, hiszen az éppen felújított házba költözhettem, amit az iskola nagyobb diákjainak szántak. Ebben a házban annyi különböző kultúrából származó diákkal találkozhatok, hogy szinte meg sem tudom számolni. Nagyon érdekes tudni, hogy olyan emberekkel laksz egy helyen, akik Nigériából, Japánból, Ukrajnából, Szerbiából, Skóciából, s még más országokból, kulturális közegekből is érkeznek.

 Az iskola épületének mérete eléggé kicsi, de a benne található lehetőségek száma szinte korlátlan. Amit a legjobban szeretek benne, hogy minden diáknak felkínálja és biztosítja a lehetőséget azokhoz a tevékenységekhez, amelyeket a leginkább kedvel. Itt sportklub (hoki, atlétika, tollaslabda, rugby, stb.), művészetekhez kapcsolódó műhelymunka (színjátszás, plasztika), nyelvtanfolyamok (német, francia, spanyol nyelven), szóval minden van. Sőt a velem egyidős, immár 12-13. osztályos diákoknak megadatik a lehetőség az önkéntességre is, hiszen szívesen fogadnak az óvodában kézműves tevékenységeket tartani, vagy éppen egy csoport 7-8. osztályos diák mentorálásával foglalkozni.

Annak ellenére, hogy egyes tantárgyak (például a biológia) ismeretanyagának elsajátításában még nehézségeket okoz a nyelvtudás, úgy érzem, hogy minden a lehető legjobban működik. Örülök, hogy új embereket ismerhetek meg, hogy mindig adódik valami, amin éppen dolgozhatok, és hogy azzal foglalkozhatok, azt tanulhatok, amit szeretek.

Nem könnyű egy ilyen ösztöndíjat megnyerni, de ha valaki képesnek érzi magát rá, meleg szívvel ajánlom. Nekem mindig az volt az álmom, hogy Angliában tanulhassak tovább, és ezzel az ösztöndíjjal sikerült is elérnem.

Bucescu Andreea Blanka