2018. február 1-én a vonat (döcögve ugyan, de) kifutott az állomásról, s Csíkszereda felé vettük az irányt. A túrazsákokból s zsebeinkből került elő a ránk jellemző hangulat: hát széthajtogattuk azt a fülke padlóján, s vittük magunkkal, versenyre.
A CSI: Sapientia bűnügyi nyomozás témájú verseny döntőjét egy online forduló előzte meg. 24 óra állt rendelkezésünkre, hogy 20 feladatot megoldjunk. Ha jellemezni kellene a versenyt, úgy gondolom, az egyik legtalálóbb a „rendhagyó”, „semmiképpen nem unalmas” fogalma. Bár a nehéz feladatok helyenként sokkolóak és munkát igényelnek, szokatlanul hangulatossá tették számunkra azt az időt, amit a megoldásukkal töltöttünk. Ez abban csúcsosodott ki, hogy pár nap után kijelenthettük: „Sikerült, tovább jutottunk!”
A csíki vonatállomás után a Sapientia egyetem volt a következő úti célunk. A szervezők barátságosan fogadtak minket. A délután megmaradt részét forró csoki mellett töltöttük, és átolvastuk, hogy mi jellemző a bűnügyi nyomozás kellékeire, melyeket másnap nekünk is használnunk kellett egy „valódi” helyszínelés során.
Eljött a másnap: „Salamon Pált, a Sapientia EMTE tanársegédjét 2018. február 1-én meggyilkolták.” Bár kezdetben a sárga, „CRIME SCENE- DO NOT ENTER” szalagnál és a kérdéseinknél nem láttunk többet, idővel fokozatosan kezdett kibontakozni az ügy számunkra, mely megoldást követelt.
A helyszínelés után, a gyanusítottak kikérdezésére került sor. A faggatózást pár, a laborokban eltöltött óra követte, mely során a helyszínen talált vérmintákból DNS-t izoláltunk, majd polimeráz láncreakció (PCR) segítségével meghatároztuk, hogy a helyszíni minta mely gyanúsítotté volt.
„A leginkább az tetszett, hogy profikként kezeltek, mintha már évek óta ilyesmivel foglalkoznánk. Mindent magunkra csinálhattunk, és ezáltal rengeteget tanultunk. Azt, pedig, hogy mennyire jó volt a csapatunk, mennyire jól éreztük magunkat, és mennyire képesek voltunk beleélni magunk a történetbe, mondanom se kell! „ (Petki Milán)
Valóban, a feladatok, melyeket sikerült kisebb- nagyobb sikerrel teljesíteni, a minőségi szervezés, illetve a szervezők magatartása átértelmezte számunkra a „versenyt”, mint fogalmat. Az már nem csak egymásból következő kérdések és problémák sorozata volt. A csapatmunka összecsengett a személyes véleményekkel, és azokból épült, fokozatosan erősödött. A megannyi apró részlet, mint elektromos pipetták és a hegyeik, a labort betöltő Bach darabok s a nevetéseink olyan hangulatossá tették az ott töltött időt, hogy a nap végére már mi magunk is, az élményeink is a versenyhez tartoztunk. Már ha ilyent lehet.
Estére maradt a kirakós: „Mindazt a szétszórt, értékes információt, amit rengeteg türelemmel összekapartunk, végre kötelezve voltunk összerakni, és valahogyan rekonstruálni az elénk állított bonyolult esetet. És persze mindezt logikusan, összeszedetten, meggyőzően előadni a zsűrinek. Számomra ez jelentette a legnagyobb sikerélményt: látni, hogy minden összefügg és értelmet kap. Úgy érzem ebben a megpróbáltatásban (is) nagyszerűen teljesítettünk." (Nagy Edward)
Hosszú, bonyolult eszmefuttatásaink végül a markunkban futottak össze, s úgy adtuk oda őket lopva egymásnak az éj leple alatt, hogy magyarázatot kértünk cserébe. Órákon át. Újra meg újra eljátszodtuk a lehetséges történteket, míg végül a legtöbb darab a helyére került. A végső megoldást másnap bemutattuk a zsűrinek, és ezután egyre emelkedő pulzussal vártunk az eredményekre.

- Berszán Gréta -



A csapat tagjai, Berszán Gréta-Shalomé,Bodor Anita, Nagy Edward-Szilárd  és Petki Pál Milán XII.A osztályos tanulók, első helyezést értek el. A  pénzjutalom mellett felvételt nyertek a Sapientia csíkszeredai karának mérnöki szakjaira (Biomérnök, Génsebészet, Környezetmérnök) 10-es  bejutási jeggyel, össztöndíjjal és bentlakási hellyel.

Gratulálunk nekik és  büszkék vagyunk diákjainkra!