Két és fél évtizeddel ezelőtt, pontosabban 1990 november elején, a bolonyai katolikus templom alagsorában 54 lelket számláló, iskoláért tenni akaró csoport létrehozta a Felfalusi Kovács Antal Iskolaalapítványt, hogy legyen a brassói magyar iskoláknak, kiemelten az Áprily Lajos (akkor még) Líceumnak támogatója.
1991-ben, amikor az alapítvány bejegyzésre került, Brassóban, sőt Brassó megyében nagyon kevés civil szervezet működött. Még erősen szorítottak a diktatúra kliséi, a bátorság is kevés volt, mert a hivatalosságok ferde szemmel néztek mindent, amit nem ők kezdeményeztek. De mindezek ellenére beindultunk, és merem állítani, hogy az akkor megalakult civil szervezetek egyike vagyunk, amelyik még ma is tevékenykedik. Úgy érzem, hogy ezért most és itt „Post mortem” köszönetet kell mondanunk az alapítvány két alapemberének, Hanke Artúr és Papp József elnök uraknak, akik a kezdeti időszak legnehezebb napjaiban vállalták az alapítvány megszervezését és vezetését, s akik fáradságot nem ismerve lelkiismeretesen munkálkodtak az iskoláért.
Azért, hogy ezek után további mondanivalóm ne legyen se hosszabb, se unalmasabb, akit részletesebben érdekel, hogy mi is történt az elmúlt időszakban, az a mellékelt beszámólóból tájékozódhat munkánkról.
A számvetést folytatva olyan dolgokra szeretnék kitérni, amelyeket nem részleteztem az imént említett irományban. Kezdeném Kelemen Hunor elnök urunk az iskolai évnyitón elhangzott figyelmeztetésével: „A magyarságnak akkor van jövője Erdély bármelyik részén, ha meg tudjuk teremteni a fiataloknak a minőségi oktatásnak a feltételeit.” Mi ezen a téren úttörők vagyunk, ezt a célt már jó ideje kitűztük magunknak, és évek óta ezen munkálkodunk, ami meg is látszik. Miután a Ropack cég segítségével beinditottuk a három nyelvlabort, szinte önerőből, az I –IV. osztályokat teljesen, a többit pedig majd 70 százalékban felszereltük modern vetítőkkel, fehér mágneses táblákkal és vetítővásznakkal azért, hogy a tanítás egyre interaktívabb, az iskola pedig minél vonzóbb legyen a diákok számára.
Az alapítvány elitképzési programja keretén belül évek óta díjazzuk a 12. osztályosok legjobbjait, valamint a négy év legsikeresebb diákját. Ezt a jutalmazási formát az elmúlt iskolaévtől kezdődően a legjobb 8. osztályos diákokra is kiterjesztettük, akik 100-100 lejt kaptak jutalomként. Ezen kívül díjaztuk azokat a 9-11. osztályos tanulókat, akik a magyar – illetve a történelem tantárgyversenyeken jeleskedtek.
Továbbá, „A tudás hatalom” címmel immár harmadik éve pályázati lehetőséget biztosítunk az iskolán kívüli tevékenységekben jó eredményt felmutató szintén 9-11. osztályosok számára, akik a különböző megyei, országos vagy nemzetközi megmérettetéseken kiváló eredményt értek el. Így például, a múlt iskolaévben, eredményeik arányában, 12 diák 50 és 200 lej közötti jutalomban részesült.
Az iskola egy másik erőssége, büszkesége a Nebulónia diákszervezet és a Grimasz diákszínjátszó-csoport. Változatos tevékenységeinek és főleg gyakori kiszállásainak fő anyagi támogatója voltunk és vagyunk, kezdve a Gólyatábortól, valamennyi rendezvényük finanszírozása javarészt az alapítványra hárul.
És még nem beszéltem egy másik újdonságunkról, a Kirsch Gábor által patronált „Pártold a színházat” című programról, amelynek fő célja visszacsalogatni a brassói magyar közönséget, de elsősorban az ifjúságot, Thália házába.
Az eddig elhangzottakból kitűnik, hogy nem tétlenkedünk, úgy ahogy lehet tesszük a dolgunkat, amihez azonban mindegyre több és több pénz szükséges. Mivel non-profit társulat vagyunk, anyagi forrásaink kizárólagosan adományokból és pályázatokból származnak, ami nem számottevő.
Gazdasági beszámolóként elmondhatjuk, hogy adminisztratív szinten legfontosabb dolgunk az alapítvány tulajdonát képező tárgyak felleltározása volt. Az egyes tárgyakat személy szerinti felelősökre bíztuk, és egy részüket oktatási használatra (custodie) bocsájtottuk az iskolának. Továbbá a pénztári naplót könyvelőnőnk pontosan vezette, ami összhangban van a bevételi és a kiadási nyugtákkal, valamint az alapítvány kevés készpénzével. Az adományokból származó bevételeket hivatalos nyugtatömbök, a kiadásokat pedig szabályosan kiállított iratok igazolják. És ha már bevételekről van szó, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az alapítvány támogatóinak, azoknak a cégeknek és magánszemélyeknek, akik az évek során anyagilag és erkölcsileg segítségünkre voltak.
Köszönet a kuratórium tagjainak, kiemelten, a pályázatokkal foglalkozó csoportnak, valamint a leköszönt – és az új iskolaigazgatóságnak, hogy befogadtak és segítségünkre voltak és vannak. Köszönet a titkárságnak, külön a Sólyom családnak, Szitás úrnak és Marica Teklának, akik munkával és ráfordított energiával segédkezdtek a bürokrácia útvesztőiben eligazodni. És nem utolsósorban köszönet feleségemnek, aki évek óta végzi a kézbesítő futárszolgálatot, és szó nélkül nézi lakásunkban az alapítvány papírhalmazát.
Az összegzés szándékával, el kellene mondanom, hogy az alapítványnak egyre inkább az öngondoskodásra kell felkészülnie, amennyiben lábon akar maradni. Ezért javaslom az új kuratóriumnak vizsgálja meg:
- hogyan lehetne kilépni az alamizsnaszintű pénzszerzésből
-hogyan vághatna bele nagyobb befektetésekbe, illetve tetemesebb pénzösszegek lehívásába

Köszönöm, hogy meghallgattak,
Dobolyi István, elnök