A Visszhang
Visszhang = az Áprily Lajos Főgimnázium diáklapja, havonta jelenik meg a Brassói Lapok mellékleteként, diákok szerkesztik diákoknak (és bárki másnak, aki hajlandó elolvasni), mindenről tájékoztat, ami volt, van, illetve lesz, úgy ahogy azt egy valamirevaló újság szokta. Nagyon röviden ennyi lenne az újra megjelenő Visszhang jellemzése, de hogy ne fukarkodjunk ennyire a szavakkal, nézzük a sztorit teljes egészében.
Valamikor a kilencvenes évek derekán néhány lelkes diák gondolt egyet, és megszerkesztette az akkori Áprily Lajos Elméleti Líceum diákújságját, melyet Visszhang névre keresztelt. Hogy miért pont a Visszhang jutott eszükbe? Ezt nem tudjuk, de a név azért sugall egy-két dolgot annak viselőjéről, illetve a szándékról, amely odaadományozta őt. Megjelentetése nem volt mindig zökkenőmentes: a tördelés, a nyomdák, a „munkaerőhiány” mind-mind gondot okoztak. Talán emiatt történhetett meg az is, hogy a 11. évfolyam után megszűnt, és körülbelül 6 évig meg sem jelent a lap.
2006 óta azonban ismét beszélhetünk a Visszhangról . Az új kiadásról, nyílván. Egy szerbiai diákújságíró-tábor után született meg az elhatározás, hogy tenni, változtatni kellene valamit újságügyben. A Brassói Lapok támogatást ígért a megalakuló diákszerkesztőségnek, és a szavát állta is szerencsére. Persze, vitatható, mennyire tesz jót egy diákújságnak, ha egy „nagy”, felnőtteknek szánt újság védőszárnyai alatt jelenik meg. Tény, hogy az adminisztratív munkát lényegesen megkönnyíti: több idő jut így a tartalomra és a formára. Kialakult a szerkesztői közösség, a lelkesedés megvolt és még mindig megvan, annak ellenére, hogy a tagok cserélődtek. Volt, aki „kiöregedett”, de mindig jöttek újak, és ha ez így marad, akkor a történet folytatódhat.
A diáklap rendszeres megjelenése mögött egyeztetések, megbeszélések, ötletcserék, korrektúrák, utolsó pillanatban születő megoldások, egyszóval mozgalmas (olykor stresszes) élet áll. A munkafolyamat – nagyvonalakban – a következő: a szerkesztőségi ülésen eldől, melyek lehetnek az aktuális lapszám témái, elkészül a lapterv, megszületnek a személyre szabott és határidőhöz kötött feladatok. A számítógépes szerkesztés előtt két-három nappal a főszerkesztő vagy az aktuális lapfelelős összegyűjti a kész anyagokat, elküldi nyelvi korrektúrára, majd – a végső lapterv alapján – a Brassói Lapok tördelőszerkesztőin a sor, hogy összesen négy oldalba rendezzék a szöveg- és képanyagot. Ezzel még nem ér véget a munka, ugyanis a frissen betördelt Visszhangban újra ellenőrizni kell a tartalmat, nehogy hibák csússzanak be (olykor így is becsúsznak).
Ha mindez megvolt, mehet is a nyomdába az újság, a „felnőtt” Brassói Lapokkal együtt, hogy csütörtök reggel sok-sok szempár böngészhesse az áprilys eseményekről született írásokat.
A szerkesztőségi munka mellett egy valamirevaló szerkesztő életéből nem maradhatnak ki a képzések, diákmédiás találkozók, de a kudarcok és a sikerélmények sem. A Visszhangról szerencsére elmondhatjuk: számos elismerést kapott: 2007-ben az év diákmédiás találkozóján az egyik legjobb erdélyi magyar diáklapnak minősítették, majd az anyaországi Diákújságírók Egyesülete által kiírt pályázaton számos magyarországi és határontúli magyar diáklap közül választották harmadiknak. A budapesti Tiszta Forrás Alapítvány tagjainak is elnyerte tetszését a Visszhang , ők egy hordozható számítógéppel és egy fényképezőgéppel örvendeztették meg a szerkesztőséget.
Többéves tapasztalat és állandóan megújuló szerkesztőség áll az új kiadású Visszhang mögött. Bízunk abban, hogy ez még csak a kezdet.
