Négy és fél hónap helyett csak három és felet jártunk iskolába, s máris zajlottak a lezárások. Ez megviselt vagy épp ellenkezőleg: megkönnyebbülést hozott neked?

Te is írtál egy sor éveleji femérőt? És mi a véleményed, jobb lesz tőlük a tanügyi rendszer?

Liquid drum and bass, dubstep és társaik? Ha van hozzá türelmed és kitartásod, te is felépíthetsz egy pár beatet.

Megfigyeltem, hogy sokan álmosan néznek, nyitott szemmel is bóbiskolnak a suliban. Valami furcsa álomkór terjed.

Pénzenergia, jövőbelátás, ideális párválasztás...Ha felhívsz egy tévéadást, mindezt megkapod. Tényleg??

Az Egyesült Államok egy másik világ - biztonságos, hot dogos, Lexusos. 

Lányok, nem unjátok, hogy minden évben rózsát kaptok?

De mire jó ez az egész? Megkapjuk a tematikát, felkészülünk, elmegyünk, megírjuk, megoldjuk. És aztán?

Ti mit csináltok a számítógépen? Csak hagyjátok rothadni? Vagy játszodtok? Vagy facebook-függők vagyunk mind, mint Amerikában?

Erről beszélgettünk a legutóbbi teadélutánon. A kérdés nyilván retorikai jellegű, a válasz helyzetfüggő - de mindenképpen aktuális egy középiskolás életében.

Dúl az érdektelenség. Mindenki fütyül az egészre. Ennyire menő manapság a passzivitás? Szégyen az, ha van véleményed?

Advent második vasárnapját írjuk. Megpróbálom átérezni az ünnepet. Nem mondhatom, hogy sikerül.

Miért nem viseled szívesen az egyenruhát? Vagy miért rajongsz érte?

Pénteken lejárt a gólyabál. A szervezők ismét kíváncsiak a véleményedre.

Odakinn dúl a válság és talán ismét kezdődnek a sztrájkok. De itt benn semmit sem lehet érezni, minden megy a régiben...

Mivel a szervezők rendelkezésére annyi, de annyi lehetőség áll, arra gondoltunk, titeket is megkérdezünk.

Ezt a bejegyzést a IX-XII. osztályosoknak címzem, bár leginkább a gólyák véleményére vagyok kíváncsi.

Pénteken új elnököt választott a Nebulónia.

Lassacskán vége a vakációnak, s mindannyian arra gondolunk, hogy na, az utolsó heteket ki kell használni, tehát megyünk ide-oda, s élvezzük a szabadidőnket.

A vakáció a nyakunkon, de hová menjünk nyaralni? Lehet-e kevés pénzből jól bulizni? Hová menjünk, ha sok pénzünk van?

Áprily Napok 2010 - game over. Jövőre jobban, okosabban kell szervezni. Hivatalos eredmény még nincs, így csak tippelni tudunk, ki a nyerő.

Vajon kik nyerik meg az Év osztálya vetélkedőt?

Ugye sokszor tették fel ezt a kérdést nektek, mikor kisebbek voltatok. És most?

Mindjárt itt az évvége. Hurrá, alig várom! Csak épp azt nem tudom, hogy fognak lezárni, mert alig vannnak jegyeim. Gondoltam, megkérdezem, hogy nektek vannak-e?

A húsvéti vakáció ideje alatt kicsit ellustult a honlap, úgyhogy ideje feléledni, mert zsúfolt hetek jönnek. Takarítás a Föld napján, testvériskolai látogatások, félévi dolgozatok, ez idáig három, de van tovább is még.

2010-et írunk. A technika aranykorát éljük, mikor minden egy kattintásnyira van tőlünk, alig kell a karomat megmozdítanom, s már elküldtem egy levelet, megrendeltem a vacsorám.

Bizonyára viccesnek találjátok az elnevezést. Én is annak tartottam, amikor az egyik kézdivásárhelyi ismerősöm (na jó, inkább a Szabi ismerőse) arról számolt be, hogy ők igenis Huli Bulit szeretnének szervezni.

Három olyan szó, amelyet értek, de fel nem foghatok. A folyosón hallom őket, és néha órán is, amikor valami meglepő történik, és az egyszavas kommentárok elszabadulnak.

Egyik nap megálltam egy pillanatra autómmal a nagybányai régi főtéren. Egy 10-12 év körüli kislány lépett oda hozzám, s nekem szegezte a kérdést:
– Mondhatok egy verset?

Mit jelent a zene az embereknek? Vajon az azonos zenei stílus kedvelői hasonló személyiséggel rendelkeznek? Lehet-e minden zenét kedvelni?

Amikor betöltjük a 18 évet, hurrázunk mind: Most már felnőtt vagyok! Azt csinálhatok, amit csak akarok! És azt gondoljuk, ebből áll az egész felnőttkor. Tényleg így van?

Avagy, ha megszólalni nem is tudok, legalább mosolygok.
Egy japán közmondás szerint az összetűzés mindig a második szóval kezdődik. Minket – sajnos? – ez a veszély ritkán vagy egyáltalán nem fenyeget.

Az ÁLF honlapjának hivatalos bemutatóján, szerdán, (bővebben az Aktuális menüpontnál olvashatsz róla) ötödikesektől tizenkettedikesekig szinte minden évfolyamról jelen volt egy-két vagy több diák. Kétségtelenül mind böngészték már a hétfőtől beindult honlapot, de valamiért mégis eljöttek.

Húha... No, hát akkor írjunk blogbejegyzést! Az előbbi kettő szép és jó, hisz egyidőben nyújt lehetőséget az ember mindennapjaiban febukkanó férfi-nő viszony taglalására (akár ellentétre – végülis, lássuk be, minden ezen alapszik) és a reklámra, mert a reklám helye is itt van, nemigaz?

Ahogy a költő mondja, pontosabban kérdezi: akarsz-e játszani?

A fenti, Karinthy-dilemmát tartalmazó mondat volt a Chill7-en megszervezett teadélután mottója.

Nem túl sokan, de mindannyian a téma iránt érdeklődést mutatva érkeztünk. Nekem nem volt jól kikristályosodott álláspontom. Felületes válaszként talán egyből rávágtam volna, hogy igen, persze, miért ne, de tudtam, hogy ennél kicsivel bonyolultabb a dolog.

A kötetlen beszélgetés kiindulópontja a barátság fogalmának tisztázása volt. Rögtön kiderült, hogy a fiúk baratságképe a lányoknál maximum haverséget jelent. Míg a fiúk barátságai közös programokra korlátozódnak, a lányok sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a lelkizésre.
Hát mit mondjak? Nem lep meg. Valahogy sejtettük, igaz, csajok? A rögtönzött közvéleménykutatás alapján elmondhatjuk, hogy a fiúk hozzávetőlegesen 10 vagy ennél több, a lányok mindössze 2-3 személyt tekintenek barátjuknak. A számok önmagukért beszélnek.