2010. február 8. | Memó
A fenti, Karinthy-dilemmát tartalmazó mondat volt a Chill7-en megszervezett teadélután mottója.
Nem túl sokan, de mindannyian a téma iránt érdeklődést mutatva érkeztünk. Nekem nem volt jól kikristályosodott álláspontom. Felületes válaszként talán egyből rávágtam volna, hogy igen, persze, miért ne, de tudtam, hogy ennél kicsivel bonyolultabb a dolog.
A kötetlen beszélgetés kiindulópontja a barátság fogalmának tisztázása volt. Rögtön kiderült, hogy a fiúk baratságképe a lányoknál maximum haverséget jelent. Míg a fiúk barátságai közös programokra korlátozódnak, a lányok sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a lelkizésre.
Hát mit mondjak? Nem lep meg. Valahogy sejtettük, igaz, csajok? A rögtönzött közvéleménykutatás alapján elmondhatjuk, hogy a fiúk hozzávetőlegesen 10 vagy ennél több, a lányok mindössze 2-3 személyt tekintenek barátjuknak. A számok önmagukért beszélnek.
Minden kéz a magasban volt, amikor arra a körkérdésre kellett válaszolni, hogy van-e ellentétes nemű barátunk. Hát így vágtunk neki ennek a kimeríthetetlen témának. Györke Emese tanárnő fokozatosan, jól feltett kérdésekkel, az alapfeltevéstől egészen a következtetésig moderálta a beszélgetést. A beszélgetés végén szerintem a korábban igennel voksolók közül sokan már nem állították egyértelműen, hogy van igazi ellentétes nemű barátjuk . Mert ugye általában nem olyan ellentétes nemű barátot választunk, akitől undorodunk, aki nem szimpatizáljuk és akivel nem szívesen mutatkozunk társaságban? Ha pedig jól egyezünk, szeretünk minél több időt együtt tölteni, akkor már csak egy harmadik személy állhat közénk. Persze az oly ismerős és közkedvelt mondások, mint a „csak barát”, egyértelműen álcának tekintendők.
Alapvetően a férfi a nőt, a nő pedig a férfit keresi az ellentétes nemű barátban. A vonzalom pedig elkerülhetetlen köztük, amikor rájönnek, hogy kedvelik egymást. Abban a pillanatban megszűnik a barátság, ami még tulajdonképpen el sem kezdődött. Ahogyan Karinthy mondaná: férfi és nő, hogyan érthetnék meg egymást, hiszen mindketten mást akarnak, a férfi nőt, a nő férfit.
Te el tudnád képzelni, hogy édesapáddal teszel-veszel otthon, miközben az édesanyád moziba megy a barátjával? – tette fel a kérdést Könczei Magda tanárnő. A kérdés felháborodottságot keltett és szinte egyöntetűen mondták a fiúk, hogy hát nem igazán. Sőt, nem csupán a szüleinknek ezt a viselkedésmódját ítélnék el, de azt sem tartanák elfogadhatónak, hogy feleségük, vagy ők maguk tegyék ezt.
Az oké, hogy nekünk fiataloknak lehet ellentétes nemű barátunk, de szüleinknek már nem, hiszen az vagy a család közös barátja vagy gyanús a helyzet. Ami pedig az előbbi tételt igazolja. Azt, hogy ezekben a kétnemű barátságokban, még ha nem is tudatosan, de mindig a potenciális párt keressük.
Szép és jó hinni tehát, hogy van barátság férfi és nő között, (helyesbítek: fiú és lány között), továbbra is gondolkodás nélkül lehet állítani, hogy naná, hogy van, de azért nem árt tudni: nem minden az, aminek látszik.
Györke tanárnő a beszélgetés végén azt mondta, számára nagyon meglepő, hogy mennyire konzervatív a gondolkodásmódunk.
Hát igen. Vannak dolgok, amelyek nem változnak.