2010. február 15. | E. Anita
Húha... No, hát akkor írjunk blogbejegyzést! Az előbbi kettő szép és jó, hisz egyidőben nyújt lehetőséget az ember mindennapjaiban febukkanó férfi-nő viszony taglalására (akár ellentétre – végülis, lássuk be, minden ezen alapszik) és a reklámra, mert a reklám helye is itt van, nemigaz? Akarsz-e, nem-e játszani, szólsz-e hozzá, nem-e? Csak most, csak Nektek! Ilyen-olyan idézetekkel, nézőpontokkal szembesülhettek néhány röpke gondolat elolvasása révén. Ami azt illeti, ezek mind-mind életbevágó kérdések, feleletek, hisz nem semmi, hogy végre van AHOVÁ blogoljon a fiatalság... Tehát egyetemes morajlásként kell zúgnia a boldogító igennek, mert igenis írunk, és cselekszünk, és a szólásszabadság a nyerő (mintha a szabadságharcot hirdetném, úgy jár a szám...:|). Egyszerűbben fogalmazva: leveszünk mindenkit a lábáról!... Vagy nem...:P
No, de tény, nekem megparancsolták, hogy hegyeket mozgassak szavaimmal, sorozatuk keltsen érdeklődést, hozza indulatba a széles, kedves, mélyen tisztelt olvasóközönséget, ejtse révületbe a fiatalságot... Na... Erre varrjak gombot! Valóban ilyesfélét kell gyártani, merthogy a szájtnak élnie kell. Hát akkor, éltessük!
Noha Memó férfi-nő kapcsolatáról alkototott felfogásához enyhén feministaellenes, ugyanakkor misztikummal telített emberkék fűztek megjegyzéseket, bevállalom én is, na! Írok, és hát szabad a pálya! Tessenek nyugisan kritizálni, hisz ez itt nem a kívanság-kosár...Sem számomra, sem pedig számotokra!
Az igazat megvallva, nem sűrűn tudom, hogy mily témát abordáljak, amely úgy ténylegesen kapóra jönne. Aktuális legyen, és jöjjön be Neketek (vagy Önöknek, ha esetleg eképpen jobban hangzik-tetszik), néha finnyás, elégedetlen diákoknak, akiknek hiába írok a helyes táplálkozásról, horoszkópról, avagy bármilyen mindennapi alkalmatosságról, mert az NEM MOZGAT HEGYEKET, és NEM KÖT LE... És ezáltal akadályozom a szájt virágzását, hisz – ha Ti nem olvassátok – hát vajon ki fogja?
Mit oszthatnék meg Veletek, ami érdekes és ugyanakkor hasznos is számotokra, számomra? Jól kezdem, mi? Vagy már a folytatásnál tartok? Tényleg nem muszáj továbbolvasni, ha itt meguntad, görgess feljebb, nyomj egy Vissza hyperlinket, s Kattanj rá valami másra... Merthogy én még mindig a Semmit bontogatom, mely önmagában igenis Valami, és noha csupán nem létező dolognak minősül, mégis ott van, hiszen beszélünk róla, nemde?:)
Az egyedüli akármi, ami most per pillanat eszembe jut, nem más, mint a magyar tankönyvben megjelenő metaforikus, valamint metonimikus történetalakítás. Az én leírt gondolataim egymáshoz fűzése sajnos egyik sorába se írható, hisz itt se metafora, se tulajdonképpeni történet nincs. Közben nekem konkrét céljaim voltak e bejegyzéssel, másoknak meg elvárásaik... De hát... Csekély összemosódás észlelhető mondataim láncolatában. Se te izgalom, se te révület, csupán a Semmi, melyről, ha kicsit filózunk, nagyonis sok érdekes, és áltatok NEM/SEM ismert, esetleg számotokra IS érdekfeszítő dolgot el lehet regélni. De ez már nem az én asztalom, bár kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valaki, aki szerencsét probál, és ki mer állni egy ily megfoghatatlan közeg, azaz a Semmi körülírásával, magyarázatával...? Hmmm? No, nesze feladat! Majd elválik, ki csatlakozik a szabadságharc véghezviteléhez?!:D Én majd kukkolom a fejleményeket! (Amúgy, ha megfigyelitek, keretbe zártam történetem... Csupán az eredetiség kedvéért és egy kis kohézió jelenlétének érzékeltetése végett... Jól van, na, abbahagytam, nem boncolgatom tovább!:D)
Addigis, kívánok Nektek további kellemes böngészést, na meg jó sulizást az elkövetkezendőkben!:)