Család vagy barátok?

 Középiskolásként a család mellett egyre fontosabbakká válnak a barátok. Ebben a korban lassan érezni kezdjük, hogy a család keretei szűkek és nem elégítik ki  az összes igényünket. Többet, pontosabban mást akarunk. Saját világot, önálló utat... Csakhogy az út kezdete eléggé göröngyös, és valahol ott táncolunk egy láthatatlan kötélen, szédítő magasságokban a gyerek- és felnőttkor között. Világképünkben már nem elég a család jelenléte, a mindenséget akarjuk. Ezért első lépésünk célunk elérésében a baráti kör kialakítása és megszilárdítása. Ilyenkor látszólag eltávolodunk a biztos családi háttértől és új arcok feltérképezésére, új barátok megszerzésére koncentrálunk. Fontossá válik,  hogy a velünk egykorúak  értékeljenek, befogadjanak, hogy legyen egy csoport, egy másik, családon kívüli, ahol szintén teljes értékű tagok lehetünk.
Nem könnyű a régi és új igényeinket egyeztetni, mert az élet gyakran produkál olyan helyzeteket, amikor választanunk kell: család vagy barátok. Különböző reális szituációkból kiindulva megoldásokat találhatunk a kényes kérdésre, de ezek egyediek és helyzetfüggők. Gyakorlati hasznú, általános érvényű választ azonban lehetetlenség nyújtani.
 A barátság kétféle lehet: igazi és hamis. Mint serdülő, nyilvánvaló, hogy új barátokra vágyunk, egy új közösségbe szeretnénk belekerülni, valami újban résztvenni, de ez megtévesztő út lehet, néha nagyon veszélyes. Mert olyan dolgokra vehetnek rá, mint például a „beavatás”. A beavatás az a próba, amely során bejutunk, vagy nem, abba a közösségbe, baráti körbe ahová tartozni akarunk. Előfordul ilyenkor, hogy önmagunkhoz méltatlan helyzetbe kerülünk.
 A baráti kör a családhoz tartozás benyomását keltheti, de nem helyettesítheti azt. A családunk adott, és rá vagyunk utalva, bármi történjék is, mellettünk állnak. Barátainkat megválaszthatjuk, és mivel ezekre a visoznyokra nem jellemző a szoros egymásrautaltság, nem vagyunk hajlandók a végsőkig megküzdeni ezekért a kapcsolatokért. A családi viszony sokkal stabilabb, nem bomlik fel egy egyszerű veszekedéstől, míg a baráti körben ez könnyen megtörténhet. A család általában egy olyan állandó támaszpontot nyújt, amelyet a barátok nem mindig helyettesíthetnek. Viszont a család és a barát közös pontja az, hogy a problémákat, nyomasztó gondokat mindkét kategóriával meg lehet beszélni.
 Az élet örömteli és mély megéléséhez csakis az emberi viszonyok vezethetnek, és minél változatosabb és harmonikusabb kapcsolatokat építünk  ki, annál teljesebb életet élő emberekké válhatunk. Ezért egyensúlyt kell találnunk a barátokra és családunkra szánt idő és energia között.