Zsombori tábor

Hogy is lehetne elmondani? Hogy is lehetne leírni? Hogy lehetne elmesélni azt a rengeteg élményt?
„Zsombor az a hely, ahol Budapest és Brassó találkozik” − mondta  valaki, és ez így igaz, Zsombor egy pont, egy hely, egy szó, mely annyi érzést hordoz magában!

  Zsombor a barátokat, a munkát, a szórakozást, az üvöltő zenét, a csendes gitározós délutánokat, a zakuszkát, a leveleket, a közös evéseket, a játékokat, a filmnézést, az éjfél utáni lefekvést, a csillagos ég alatti alvást, a darázsfészket, a hideg vízben való fürdést, a kora reggeli kelést, a tábortüzet, a filmezéseket, a várat, a sárkányröptetést, a nevetéseket, a vidámságot, a visszhangzó hegyeket, a késő esti beszélgetéseket, a beugrót, a „Hé Hentes-Csá Postás”-t, a térerőkeresést... meg még sorolhatnám, mi mindent jelent számunkra.

  „Zsazs - egy valóra vált, véget nem érő álom!”
  Na jó, most már megpróbálok világosabb lenni, mint egy szentjánosbogár, és úgy leírni az élményeket, kedves olvasók, hogy ti is értsetek valamit belőle.
Székelyzsombor Brassótól kb. egy óra autózásra, a Kis-Homoród mentén található falucska, ahova minden nyáron Budapestről és Brassóból érkeznek diákok 1993 óta. Az együtttáborozás tulajdonképpen 1991-től, Fenyő. D György és Bálint Ferenc ötlete alapján indult.
 A tábor ideje alatt egy régi parasztházat (a Mikó András Alapítvány tulajdona) újítunk fel. Na, de ne értsetek félre, ez nem azt jelenti, hogy egész nap dolgozunk, á, dehogy. Bemutatom nektek egy átlagos napunkat, hogy győződjetek meg arról, mennyire különleges is ez a tábor.
  Reggel hétkor kelnek a konyhások, hogy megterítsék az asztalokat, majd ők ébresztenek mindenkit fél nyolckor (zenével, gitárral, ordibálással, kinek hogy tetszik). 8-kor már mindenki talpon van, illetve a padon, az asztalnál, és falatozza a finomabbnál finomabb dzsemeket a friss házikenyéren.
  Reggeli után megtudjuk az aznapi munkákat, amiből mindenki azt vállalhat, amire éppen kedve van. A választék nagy, mindig van, mit tenni Zsomboron: cserepeket rakni, turistajelzéseket készíteni, gyerekekkel foglalkozni, takarítani, salakot hordani, homokot rostálni, kaput festeni és még sorolhatnám mi mindent. Emellett minden harmadik nap egésznapos biciklikirándulásra lehet menni, ugyanis 12 biciklivel gazdagodott a tábor a budapestiek jóvoltából.
  A munkák 9-től kezdődnek, és általában 12, fél 1-ig tartanak. Addig mindenki kifárad, és már alig várja, hogy legyen végre 1 óra, azaz ebéd, hogy ehessünk a Marika nénik főztjéből.
  Délután jöhet a jól megérdemelt szieszta, de csak egy rövid pihenés, ugyanis 3-tól kezdődik a délutáni program első felvonása, majd 5-től a második felvonás, ami bizonyos szakköröket és foglalkozásokat jelent, azaz sárkány-, ördöglakat- és gyartyakészítést, gyönygyözést, rajzolást, meseszakkört, énekszakkört meg hasonlókat.
  A szakkörök után szabad foglalkozás van, ilyenkor lehet pihenni, biciklizni, sétálni, vásárolni (ugyanis a faluban 3 üzlet is van), meg bármit, amihez az ember éppen kedvet kap. De ezt mindössze 7-ig, mert 7-től vacsora van, és ismét a két Marika néni finom főztje. Evés után a nap kiértékelése és posta következik.
  Hogy a konyhásoknak idejük legyen mosogatni, fél 9-ig szabadprogram. Ekkor lehet leadni a filmecskéket: a tábor ideje alatt minden nap kapunk egy-egy mondatot vagy idézetet, és csoportokban filmet készítünk úgy, hogy a megadott mondatok benne szerepeljenek.
  Fél 9-től mindig más a program: van, hogy játszunk − közösségi vagy társasjátékokat −, énekelünk, beszélgetünk, nevetgélünk, filmet nézünk, megismerjük a ház, illetve a falu történetét. A programok után elmaradhatatlan az esti mese, amelyett Fenyő tanár úr  rögtönöz nekünk.
  Hogy ne váljanak egyhangúvá a napok, kirándulások színezik (idén például a Buffogó lápnál jártunk, habár a Szent Anna-tó volt az elsődleges célpont. Sajnos, az eső megváltoztatta terveinket).
  A tábor egyik fénypontja a sárkányröptetés, amikor a táborban készített papírsárkányokat felvisszük a dombra, és a szél karjaira bízván hagyjuk szállni őket. Mindez olyan ZSAZS!
  Meg persze ott van a táncház is, amiből kétféle is van: moldvai meg zsidó táncház.
  A mímelőadásról se feledkezzek meg, hiszen a híres George Ciolpan, brassói mímelőadó szórakoztatott minket.
  Utolsó előtti nap van egy előadás, amit a táborozók a falu gyerekeivel készítenek. A zeneszakkörösök megmutathatják, mit is tanultak a tábor ideje alatt. Ezután jöhet a közös fotó. Ilyenkor a táborban kapott Zsomboros pólókban pózolunk.
  Az utolsó nap egy része sajnos a pakolásról szól. Összeszedjük a házat, a cuccainkat, lassan lecsukjuk bőröndjeinket.
  A búcsúlevelek kiosztogatása után körbeüljük az óriási tábortüzet, és énekelünk, beszélgetünk. Ekkor nincs megszabva lefekvési idő, szóval aki szeretné, egész éjjel a tábortűz körül melegedhet.

  Röviden, de tényleg nagyon röviden, ennyit a 2011-es Székelyzsombori táborról. Remélem, nem hagytam ki semmi fontosat, habár még annyit mesélhetnék.
  A budapesti busz 6-kor indul. A kicsit könnyes búcsú után a sok kedves arc hirtelen eltűnik a buszon, és elszáguld, messze, messze...
  A brassóiak csak később indulnak.
  De itthon úgy hiányzik minden és mindenki...
  Csodálkoznak az emberek, hogy hogy nem unjuk meg 10 nap alatt. 10 nap sok idő, de a jóból sosem elég. Akit eddig nem győztem meg, hogy kihagyhatatlan a tábor, az járjon utána.
  Zsombor az Zsombor...és ha egyszer valaki ott jár, úgy érzi, szíve egyik darabkáját ott hagyta, és csak akkor érzi megint teljesnek magát, ha újra meg újra visszatér.